Nico Yennaris az idei év egyik legújabb felfedezettje az Arsenalnál. A sérülésekkel tüzdelt keretben a Leeds elleni FA-Kupa meccsen bemutatkozó fiatal tehetség jobb hátvédként szerepelt, míg a bajnokságban a Manchester United ellen kellett azonnal helyt állnia Johan Djourou helyén.

A debütálás nem is sikerült rosszul, az Arsenal szurkolóinak pozitív kép maradt meg az angol utánpótlás válogatott játékosról, akinek Nanit kellett levennie a pályán a szélen. Ez önmagában azért még nem egy plusz dolog egy szélső hátvédtől, azonban érdekesség, hogy Yennaris az akadémiai ligákban minden más poszton játszott.

Annak idején csatárként érkeztem az Arsenalhoz, s azóta szélső hátvédként kötöttem ki. Az akadémián mindenhol játszottam, védekező középpályásként, sőt még középső védőként is, de ehhez nem voltam elég magas. Az elmúlt években csak a középpályán és szélső hátvédként játszottam a tartalékbajnokságban, itt pedig megszilárdult a helyem.

Úgy gondolom, hogy hozzászoktam a posztomhoz. Ugyan nem vagyok a legmagasabb a keretben, de a sebességem megvan ahhoz, hogy szélső legyek. Ez pedig elengedhetetlen, hogy ne csak a védekezésben, de alkalmaskint a támadásokban is kivegyem a részemet.

A ciprusi és kínai felmenőkkel rendelkező játékos nyilatkozott a bajnoki bemutatkozó meccséről is.

Az volt a fő célom, hogy elcsendesítsem Nanit, s hogy ne engedjem a kapunkhoz közel férkőzni. Úgy gondolom, hogy ez többé-kevésbé sikerült is. Elképesztően cseles játékos, muszáj türelmesnek lenni ellene. Az egyik pillanatban még azt gondolná az ember, hogy biztos az övé lesz a labda, a másikban pedig már el is vitték előle.

Nem lehetek ennél elégedettebb a helyzetemmel. Bemutatkozhattam a bajnokságban, és mindkét kupasorozatban is szerepelhettem. Igazán nincs mire panaszkodnom.