Theo Walcott úgy gondolja, hogy Jack Wilshere, az Arsenal és az angol válogatott zsenije legalább akkora klasszis lehet, mint amilyen Cesc Fabregas.

A 24 éves spanyol középpályás a tavalyi nyár folyamán igazolt el a Barcelonába, mégis sokkal inkább Jack Wilshere hiánya érezhető a jelenlegi csapaton, mintsem az utolsó arsenalos heteiben folyton sérült spanyolé.

Minden nap látom Jacket, mindig egy egy kis mosollyal az arcán edz a konditeremben, mert már alig várja a visszatérést a felnőtt csapathoz. Nagyon hiányzik ő a keretünkből, elképesztő, hogy mennyire fontos játékosa lett a csapatnak mindössze egy szezont követően.

A Bolton elleni fél év kölcsön volt az utolsó lépés, akkor vált felnőtté. A többi csapat valósággal fél tőle, olyan meglátásai vannak a pályán, amilyen keveseknek adatik meg.

Sokan hasonlítják össze őt Cesc-el, én pedig úgy gondolom, hogy nagy esély van rá, hogy ő még jobb is lesz, mint a spanyol. Remek jelleme van, folyamatosan nyerni és fejlődni akar. Egy vezéregyéniségről van szó, egy hatalmas figura az öltözőben.

Óriási kár, hogy sérült, de persze nem foghatunk mindent erre. Ugyanakkor nem szabad elmenni amellett, hogy jó, hogy kiderült ez a dolog, mert ez még a karrierjébe is kerülhetett volna. Reméljük azért, hogy a következő hetekben már újból játszhat majd.

Az angol játékos végezetül mondott egy pár szót az Arsenal új tehetségéről, Oxlade-Chamberlainről is.

Én sokkal inkább csatáralkat vagyok, míg Alex inkább a támadó középpályán érzi jól magát. Remek képességű játékosról van szó, biztos vagyok abban, hogy jól fog teljesíteni a jövőben. Nem tartok attól, hogy veszélyt jelente rám nézve a kezdőben, mert jó, ha van csapaton belüli versengés a posztokért. Alex pedig egy remek srác, nem száll el magától, és jól tud megbirkózni a körülötte lévő felhajtással.

Azt azonban nem gondolom, hogy Alex előretörése miatt rám nagyobb nyomás helyzedne. Jól kezdtem a szezont, bár tény, hogy az utóbbi hetekben nem úgy megy a játék. Mindig lesznek olyan emberek, akik leírnak engem, de én ismerem magam, ráadásul a menedzserrel is sokat beszélünk, hogy még jobb játékos lehessek.

Nincs az sem kizárva, hogy egy napon középső csatárt játszhassak. Nekem ez az egyik tervem, de mindez persze a menedzsertől függ. Alapvetően én egy csatár vagyok, és bízom abban, hogy egy napon kiderül, hogy mit tudok csinálni legelől is.